Hívj minket!
+36 1 241 0100
 

BudaPart: észrevétlenül felépült egy egész városnegyed a Dunánál

2019-07-24

A BudaPart a Lágymányosi-öböl mellett épülő ingatlancsoport, amely egyszerre lesz lakó- és irodanegyed, némi kereskedelmi funkcióval. A teljes fejlesztés végére akár hétezer lakó is élhet majd itt (ugyan korábban csak 4-5 ezerről beszéltek), ehhez jön majd mintegy 23 ezer irodai dolgozó. A pontos elhelyezkedéséről, a méretéről, a tervezett beépítésről és a használatról már írtam a tervek kapcsán, nem ismételném magam. Azóta nagyon sok minden történt, heteken belül elkészül az első lakóház, év végére várható az első irodaház is.

Most bejártuk a területet Schrancz Mihály fejlesztési igazgatóval (Property Market), körülnéztünk az épülő házak között, és feltehettünk néhány kérdést a fejlesztőknek, akik megmutattak nekünk egy csomó tervet. Az egyszerűség kedvéért, teljesen szubjektíven két csoportba szedtem az új információkat: mik lesznek jók, és mik lesznek rosszak szerintem.

BudaPart: ami nem tetszik

Sajnálom, hogy ennyire intenzíven beépített terület lett a Lágymányosi-öböl partjából, ami sokkal inkább egy parkos, szabadidős fejlesztésre lett volna ideális terület. Egy város ritkán nyer egy új negyed építésével. Az egyik lehetőség erre, hogy az értékesítésből származó bevételt fejlesztésekre fordítja (így lett város például Veresegyházból). Na, ez a hajó már elment. A másik lehetőség, hogy olyan színvonalú lesz az új fejlesztés, ami emeli az egész város értékét (például Wekerle-telep). Erre még van itt esély. A MOL Campust kifejezetten jó háznak tartom, a BudaPart beépítési terve pedig a rendszerváltás óta talán a legalaposabb a fővárosban.

Ugyanakkor mindenképpen zárvány lesz, nem tud igazán szervesülni a városba. A telepet kívülről irodaházak határolják majd, az alsó másfél szinteken parkolók lesznek. A másfelet úgy kell érteni, hogy földszintek nagy részét parkoló foglalja el (befelé nagy belmagasságú üzletsorral), az első emeletek kifelé néző felében parkolók, a befelé nézőkben pedig már irodák lesznek. Ezeket amúgy már úgy tervezik, hogy ha tíz-húsz év múlva eljön az önvezető autók kora, és kevesebb parkolóhelyre lesz szükség, akkor a teljes első szintet irodák foglalhatják el.

Szóval a telepnek szinte semmiféle kapcsolódása nem lesz a város felé, a Dombóvári út felé nem nyílnak nemhogy üzletek, de ajtók sem. Tényleg sajnálom, más kérdés, hogy teljesen meg tudom érteni a fejlesztőket: ha a városvezetés nem tesz lépéseket a kapcsolódási pontok kialakítására, miért építenének halálra ítélt kijáratokat egy "városi autópálya" irányába.

Viszont nehezen értem meg az öbölpart lezárását, ahol tulajdonképpen egy olyan strand lesz, ahol nem lehet fürödni. Vagy valami hasonló. A lényeg, hogy a látványterveken ígért beépítéssel szemben a partnak ez a szakaszát kerítés határolja majd. Nyugágyas-napozós, pincéres kiszolgálású vendéglátásban gondolkodnak a tulajdonosok, az öböl pedig megmarad a vízi sportoknak - mínusz úszás. Ezt sajnálom. Érthető, túl sok macera lenne a stranddal. Ebben az esetben viszont nem kéne egy kerítéssel elválasztott klubnak lezárni a duna-partot a nagyközönség elől. 

A fekete levest hagytam a végére, a közlekedést, szerintem ugyanis ezen a téren lesz a legtöbb gond a teleppel. Nemcsak a környék közlekedését terhelheti meg nagy vonzáskörzetben, de az itt lakók vagy dolgozók is elég nehezen közelíthetik majd meg a helyet, mivel 30 ezer ember forgalmának ideterelését nehezen fogja magába fogadni a Hungária-körgyűrű és a rakpart forgalma. A tömegközlekedést ugyan tervezik javítani, de ha a betervezett parkolók számát nézzük, azért elsősorban autóforgalommal számolnak. Hogy mi a probléma ezzel, és milyen ellenintézkedéseket terveznek, arról a MOL Campus megközelíthetetlensége kapcsán írtam.

Ha végignézzük a fentieket, a telep összes problémája a várossal való kapcsolatából (vagyis a kapcsolat hiányából) adódik: Duna-part, közlekedés, halott utcafrontok, a terület eltékozlása stb. Ugyanakkor, ha mint zárt egységet nézzük, tényleg ígéretes a terv. És azok az eddig elkészült munkák is.

BudaPart: ami tetszik

A rendszerváltás után épült lakótelepek tulajdonképpen magukon viselték a szocialista lakótelep-tervezés minden hibáját, ugyanakkor elvetették annak minden vívmányát. Vagyis továbbra sem zártsoros beépítésben és utcákban, terekben gondolkodtak, hanem szabadon álló házakban, de szinte mindenféle település- és közlekedéstervezés nélkül, nagyon sűrű beépítéssel dolgoztak. Ennek legriasztóbb példája a Marina-part, mely a budapesti Duna-part legsúlyosabb sebe ebből a korszakból

Ehhez képest a BudaPart kifejezetten végiggondolt koncepció szerint épül fel. Ki van találva a házak elhelyezkedése, a belső úthálózata. Zsákutcás rendszert alakítanak ki, így nem lesz átmenő forgalom rajta. Bár a beépítés szoros, jut hely közösségi tereknek, fasoroknak, megfelelő méretű sétánynak. A lakások egy része ugyan tornyokba kerül, de hat-hét emelet magasságig zárt utcafrontot alakítottak ki végig. Ez sűrűbb beépítést eredményez, ennek köszönhetően lehet nagyobb, összefüggőbb zöldfelületeket meghagyni, illetve ez adja meg a "városérzetet". Épp ez a hat-hét emeletes magasság az, amit a belvárosban is megszoktunk.

Magyarán, a még félkész házak között sétálva is az az érzése az embernek, hogy egy városi köztéren van, amit nagyon kevés új projekt tud megadni. (A Corvin-sétánynál van egyedül hasonló zártsoros, több jó házat is felvonultató, nagyvárosias beépítés, de ott egy kész városi szövetbe vágtak bele egy új utat, ezért adta magát ez a beépítési forma.)

Ami az épülő közterekben tetszik a már említett nagyvonalúságon túl, az az, hogy egységes dizájnt kapnak homlokzatok és az odakerülő boltok, üzletek. A tervek szerint a kereskedelmi funkció nem lesz túlhangsúlyozva, a cél leginkább az itt dolgozók és élők kiszolgálása - erősítve a telep zártságát. A kiskereskedelmi és vendéglátóegységek azonban nem engedhetnek majd meg bármit maguknak a megjelenés terén.

Valamiféle egészséges középútra ugyanis mindenképpen szükség van a merev és egyhangú városkép és a logók, transzparensek stb. túlburjánzása között. Egy amolyan arculati kézikönyv kell, mint amilyet mondjuk a Pesterzsébeti Strand vendéglátóegységei kapcsán emlegettem nem is olyan rég.

A BudaParton ráadásul nem csak az üzleteknek lesz közös arculata, hanem az iroda- és lakóházak is egységes feliratokat, illetve tájékoztató rendszert kapnak. Lesz a BudaPartnak saját térköve is, amit ráadásul kicsit túlnyúlva, a MOL Campusnál is alkalmazni fognak. Ami számomra szívet dobogtató, az a saját tervezésű csatornafedél. Nem nagy dolgok ezek, de a lakóingatlan-projekteknél ezek az apróságok azok, amiket szeretnek lefaragni a fejlesztők. Nos, itt ezek az elemek már a helyükön vannak.

Lesznek az utak mellett pollerek is, ezek eredetileg nem szerepeltek a tervben, de a magyar viszonyok miatt nem lehetett elhagyni őket. A masterplant jegyző dán Adept építészei nem is értették, miért van rájuk szükség, hiszen ott lesz egy vonal a burkolaton, amin nem szabad áthajtani...

A nagyvonalúság nem csak a városképi jelentőségű terekből hiányzik a legtöbb budapesti fejlesztésnél. Az ingatlanfejlesztők előszeretettel spórolnak meg mindent, ami nem értékesíthető, vagyis a lakáson kívül esik. Ez a házak közös tereinek minőségére is vonatkozik. Egyik kedvenc lakmuszpapírom a lépcsőházak előtere. Akár előkelő környékeken, budai vagy épp újlipótvárosi ingatlanfejlesztéseknél is találkozhatunk olyan házakkal, amelyekben drága lakások vannak ugyan, de a bejáratuk mintha egy cselédajtó lenne: gyakorlatilag egyből a liftbe lépünk be az utcáról. 

Itt nem ez a helyzet. Ugyan csak egy lépcsőházban jártunk, de abban a házban üdítően bőkezűen bántak a térrel. Több szintet átfogó átrium nyílik középen, kicsit visszaidézve a háború előtti modern bérházak eleganciáját. 

Összegezve: ha megvalósul (márpedig úgy tűnik, rohamléptekben épül, és tényleg a tervek szerint), jó lesz ebben a környezetben élni, dolgozni. A várossal nem sok kapcsolata lesz, legtöbbünknek nem sok keresnivalója lesz ott, ezért leginkább egy elegáns zárványként működik majd Budapesten belül. Igaz, több lesz pusztán alvóvárosnál: valódi városrésszé válhat, amelynek használói élvezhetik, hogy egy igényesen kialakított, nagyvárosias beépítettségű területről léphetnek egyből a zöld Duna-partra. Szóval ideális lakó- és munkahely lesz, feltéve, hogy senki nem akarja megközelíteni vagy elhagyni kocsival csúcsidőben.